Egy hete lógok a nyaralós történet folytatásával, úgyhogy először is elnézést! Nem is szaporítom tovább a szót, folytassuk a sztorit...
Augusztus 3.
Ugyan a reggeli a szolgáltatás része volt, de rám jellemző módon aznap nem voltam hajlandó felkelni időben, egy óra tovább szunyókálást értékesebbnek tartottam akármilyen reggelinél. Pedig nem volt rossz, sőt! Szerencsére anyuék rendesek voltak és hoztak fel nekem kis ízelítőt. Azelőtt soha nem ettem bundáskenyeret karajjal - nagyon finom volt. :)
Miután én is megreggeliztem, kicsit döglöttünk még, aztán (a déli rekkenő hőségben XD) túráztunk egyet azon a hegyoldalon, ahol a szállásunk volt:
Kilátás Zala megye felé
Egy ojjektum, avagy az "őskommunista építészet remekműve" by Tamás... xD
A badacsonyi part panorámája
Emerre megyünk!
"Nyugi, a kamera mindent vesz!" - később kiderült: nem mindent...
Hazatérve - szomjasan és teljesen szétizzadva - mindegyikünk útja szép sorban az ásványvízes palackok, illetve a zuhany felé vezetett. Aztán kihevertük a nagy sétálást, ki-ki olvasással, alvással, tévézéssel ütötte el az időt. Közben valami egészen hihetetlen nagy felhőszakadás vette kezdetét, úgy kopogott a tető, mintha jégeső esett volna. Ekkor mondta fel Tamás mp3-lejátszója is a szolgálatot, mire felháborodva megszólalt:
"Sírni fogok! Nem kapcsol be!"
Erre anyu: "Hát amíg esik, nem is fog..."
Az összefüggést máig nem értettük meg, de egy nagy röhögés kíséretében feljegyeztem a párbeszédet a noteszembe, mint a nap beszólását...
Estefelé az eső kicsit arrébb vonult (aputól megtudtuk, hogy Vörösvár felé vette az irányt, otthon sem volt kisebb zivatar), de mivel kicsit szemerkélt még, ezért a szabadban készült vacsoráról lemondhattunk, be kellett vonulnunk a pincehelyiségbe. Erről sajnos nem készült fotó, de úgy képzeljétek el, mint egy jó tágas borospincét. A menü pörkölt volt krumplival, természetesen megint jó emberes adag, mellé jómagam egy jóféle helyi fehérborból készített fröccsöt ittam.
Kaja után anyu elment aludni, mi ketten Tamással még egész sokáig bambultuk a tv-t, aztán nyugovóra tértünk és reménykedtünk benne, hogy következő nap nem lesz olyan szar idő, mint aznap egész délután...
