Órai munka. A feladat az volt, hogy 20 perc alatt írjunk egy olyan összefüggő történetet, amiben minél több hasonlat van. Egész vicces kis történet lett belőle... :D

"Ez olyan lehetetlen, mint lakatlan szigeten a tömegverekedés!" –  mondtam Józsi barátomnak aznap a kocsmában, amikor arról hencegett, hogy ő bizony ma leisz mindannyiunkat. Józsiról ugyanis tudni kell, hogy soha az életben nem volt az az iszákos fajta. Most azonban nagyon elkeseredett, mivel élete nagy szerelme kijelentette, hogy soha nem lesz esélye nála. Tegyük hozzá, Józsi soha nem volt sikeres a nőknél, mert szegény olyan csúnya, hogy én még gázálarcban is szebb vagyok nála. Ráadásul buta, mint a tök. De ma meg akarta mutatni mindannyiunknak, mekkora férfi is ő! Tudtuk jól, hogy nem bírja, de ő csak ivott, mint a gödény. És ivott, és ivott, és ivott… Mi meg csak néztünk rá, mint borjú az újkapura, meg voltunk lepődve, hogy még mindig egyben van. Aztán csakhamar úgy lerészegedett, hogy alig állt a lábán. Le is fejelte az asztalt, mint vak bálna a tankhajót. Aztán fejébe vette, hogy megkeresi az ő szerelmét. "Olyan pofont fogsz kapni tőle, hogy a fogaid körmérkőzéseket fognak játszani a bennmaradásért!" – figyelmeztettük. De ő nem hallgatott ránk, elindult. Igaz, rossz irányba. Aztán nem hallottunk többet felőle. Eltűnt, mint szürke szamár a ködben.