Ma elhoztam a suliból az OKJ-s bizonyítványomat. Igen, megcsináltam, idén újságíró és fotóriporter végzettséget kaptam a szülinapomra. Utólag visszatekintve a vizsgára, azt kell mondjam, hogy aki félgőzzel sem készült rá, az is könnyen átmehetett rajta. Akárhogyis, amikor szerdán végeztem mindennel, egy 255 ezer forintos kő esett le a szívemről. Ennyi tandíjat fizettek a szüleim a két évért, pontosabban amennyire én tudom, jórészt anyám, és még ehhez én hozzátettem 85 ezret az első félévben. Biztos kiheréltek volna, ha megbukok...
Hogy megérte-e? Ez már a jövő zenéje. Annyi bizonyos, hogy ha nem is ebben a szakmában fogok elhelyezkedni, akkor is szereztem pár jó barátot e kétéves képzés során. Meg persze tanultam olyan életreszóló bölcsességeket is, melyek szerint például minél szarabb a világ, annál jobb cikket lehet róla írni, vagy hogy a hír legyen száraz, mint a teveszar. Ezek miatt mindenféleképpen megérte. :)
És hogy elvesztegetett két év volt-e az előző képzésem? Nem hiszem. Multimédia-fejlesztői képesítést ugyan nem szereztem, de sok hasznos dolgot tanultam akkor is, amit most kamatoztatni tudok. Azt hiszem, ha újra kéne kezdenem az életemet, sokmindent ugyanúgy csinálnék, mint most.