A new week. A new day. A New Today. Endymion & Art Of Fighters featuring Lilly Julian.

Nnna, nem ússzátok meg ennyivel! Engedjetek meg még néhány szót a számról! :)
Nyáron elég nagy felhajtás volt a szám körül a szcénában, hiszen készült hozzá klipp, kiadták speckó színes lemezen, meg eleve nagyon be volt promózva. Meg is kapta, hogy kommersz szar, meg hogy egy igazán jó hardcore számnak nem kell klipp, meg hasonló okosságok, amit őszintén szólva nem értek. Jó, igaz, hogy ha valamilyen underground stílus betör a mainstreambe, az nem tesz feltétlenül jót neki, mert az igényesebb számok mellett nyilván sokkal több hulladékot is kezdenek gyártani a divathullámot meglovagoló előadók (példának okáért ott volt a '90-es évek közepén a rave, vagy mostanában a d'n'b, vagy akár az alter- és indie-őrület). Viszont egyfelől a zenészeknek is meg kell élniük valamiből, másfelől pedig igenis kell a hardcore-nek, hogy kicsit odafigyeljenek rá, hogy tudják, hogy a stílus él, köszöni jólvan, és élni is fog. Meg gondoljatok bele, - a mai fiatalokat elnézve ugyan nem túl valószínű, de - lehet, hogy egy srácnak pont a klippet nézve tetszik meg ez a fajta zene. Mondjuk arról azért nem szövögetek álmokat, hogy az MTV-n vagy a Viván belátható időn belül láthatjuk akár ezt, vagy akármelyik másik klippet, de minden elképzelhető...