Tegnap fél 6 előtt értem haza, utána egy óra múlva kelhettem is, suli, majd újabb 17 (!) óra alvás volt, úgyhogy most tudok csak írni a koncerten történtekről... :D

Kezdjük a szar dolgokkal, mert nem volt ám minden rendben! Első számú negatívumként megemlítem a paraszt tömeget, ahogy olvasgattam, ez másnál is kiverte a biztosítékot. Az igazán elvetemültek még pogóztak is mögöttem, de az előre-hátra lökdösődés végig ment (főleg ahogy egyre közelebb kerültél a színpadhoz), egyszer sikerült is padlót fognom, ráadásul úgy, hogy ráestem egy szerencsétlen csajra. :S
Rossz pont volt a rohadt meleg is, a végére a pólómból csavarni lehetett az izzadtságot.
A hanggal sem voltam igazán kibékülve, néhol elveszett H.P. hangja a basszusok között, másnap pedig végig zúgott a fülem... :S

Az előadott számok viszont tetszettek, csak adhattak volna több 1st chapteres (a Scooter első, 1994-1998 közötti korszakából való) zenét. Csak az I'm Raving és a No Fate ment le ezek közül. Nem volt se Endless Summer, se Friends, se Move Your Ass!, se Back In The U.K., se Rebel Yell, de még Let Me Be Your Valentine sem. Az a Hyper Hyper a végén sem az eredeti, hanem egy új, áthangszerelt (amúgy nem rossz) verzió volt.
A hangfalborításra meg úgy tűnik felkészültek a rendezők, ezúttal nem jött össze teljesen a mutatvány H.P.-nek. :D

Összességében azért jól éreztem magam, mégiscsak a kedvenc együttesemet láthattam harmadszorra is élőben - a jegyet természetesen el is pakoltam az előző két Events Hall-béli relikvia mellé. :)

A buli levezetéseképpen hazafelé végigsétáltam a holdfényes budai rakparton, ami nagyon szép szerintem, aki nem járt még akkor arra, az tegye meg! Egészen a Lánchídig gyalogoltam, ott átmentem a túlpartra, és a pesti oldalon végig az Árpád-hídig. Ott megint átkeltem a budai oldalra, és gyalogoltam egészen az aquincumi vasútállomásig, ahol végre leültem és hazajutottam az első vonattal. Megtehettem ezt az óriási sétát, volt rá három órám. :)