Nagyon röviden lezárhatnám annyival a dolgot, hogy iszonyú kevesen voltunk és majdnem ugyanannyi időt töltöttem utazással, mint bulizással. Azért megpróbálom kicsit jobban kifejteni.

Eleve szerencsétlen időpontban volt a party, bár a vakáción lévő tizenévesek számára ez nem kellett volna, hogy visszatartó erő legyen. A divat már annál inkább, sajnos ma nem lehet több százas buliban gondolkodni, ha rave-ről, happy hardcore-ról van szó. Még akkor sem, ha olyan ismert helyen van a rendezvény, mint a Dokkoló. Mondjuk ezen a bulihajón el sem fért volna több száz ember, de attól még tény, amit az előbb írtam. A másik komoly visszatartó erő a szeszélyes időjárás volt, amely miatt én is majdnem otthon maradtam. Történt ugyanis, hogy nagyjából egy órával kezdés előtt a semmiből előtűnve hirtelen monszunszerű esőzés hullott alá az égből, és nem igazán akart rövid időn belül alábbhagyni. Gondolom, a fővárosban is szép idő lehetett, mindenesetre én Vörösvárról el nem indultam ilyen időben. Végülis az utolsó vonattal jutottam be Budára, majd az Aquincum–Hajógyári-sziget gyalogutat leküzdve negyed egy körül végre a Dokkoló fedélzetére léphettem.

Nagyon röviden lezárhatnám annyival a dolgot, hogy iszonyú kevesen voltunk és majdnem ugyanannyi időt töltöttem utazással, mint bulizással. Azért megpróbálom kicsit jobban kifejteni.

Eleve szerencsétlen időpontban volt a party, bár a vakáción lévő tizenévesek számára ez nem kellett volna, hogy visszatartó erő legyen. A divat már annál inkább, sajnos ma nem lehet több százas buliban gondolkodni, ha rave-ről, happy hardcore-ról van szó. Még akkor sem, ha olyan ismert helyen van a rendezvény, mint a Dokkoló. Mondjuk ezen a bulihajón el sem fért volna több száz ember, de attól még tény, amit az előbb írtam. A másik komoly visszatartó erő a szeszélyes időjárás volt, amely miatt én is majdnem otthon maradtam. Történt ugyanis, hogy nagyjából egy órával kezdés előtt a semmiből előtűnve hirtelen monszunszerű esőzés hullott alá az égből, és nem igazán akart rövid időn belül alábbhagyni. Gondolom, a fővárosban is szép idő lehetett, mindenesetre én Vörösvárról el nem indultam ilyen időben. Végülis az utolsó vonattal jutottam be Budára, majd az Aquincum–Hajógyári-sziget gyalogutat leküzdve negyed egy körül végre a Dokkoló fedélzetére léphettem.

Ahol megállapíthattam, hogy nagyon kevesen vagyunk. Nagyon, nagyon kevesen... Annak a néhány embernek azért maximális tiszteletem, mert legalább próbálták jól érezni magukat, pedig az üres tánctér elég lehangoló tud lenni. Aztán jött a feketeleves: éjjeli 2-kor azt mondták, hogy záróra, hirtelen abbamaradt a zene. Voltam már olyan buliban, ahol egy órával előbb kénytelenek voltak abbahagyni a partizást, na de hogy három órával az eredeti időpont előtt... Nonszensz.

Zeneileg, ahogy általában mindegyik Neorave-rendezvény, egyébként rendben volt a History of Rave. Abban a szűk két órában, amennyit ott lehettem, volt minden, amit beígértek, régi is, új is. Csak egy-egy igazán durvulós, gabber-szám hiánya okozott bennem némi ürességet, de ha tovább tartott volna a party, akkor gondolom, olyat is hallhattam volna.

Így viszont az éjszaka kellős közepén megpróbálhattam valahogy hazajutni, ami vidékre menő éjszakai járatok hiányában elég kalandosra sikeredett – de ez már egy másik történet.