Eléggé rég buliztam ekkorát, egy-két dologtól eltekintve zseniálisan nagy party volt, talán a nyár legjobbja! Ez volt az első Neorave-rendezvényem, amin végig maradtam, az utolsó beatet is kiélveztem. Na de ne szaladjunk ennyire előre!

Előszó, avagy Sajnos még mindig ez a helyzet, basszátok meg!

Szokás szerint megint nem volt egyik ismerősöm sem kapható egy rave/hardcore partira, mégha az a jól ismert Dokk Clubban is van, mert inkább máshová mentek, vagy nem volt kedvük, avagy nem volt rá pénzük - ez utóbbi az ingyenes belépő és az általam biztosított ingyensör tudatában elég érdekes kifogás volt... Szeretném még megélni azt a napot, amikor az emberek nem lesznek zsigerből elutasítóak olyan zenei irányzatokkal szemben, amelyek épp nem képezik az aktuális divat részét, ám úgy látom erre egyre kevesebb az esélyem. Nem azért, mert olyan öreg lennék, hanem azért, mert félelmetesen tudatlan, divatorientált és együgyű a most felnövő generáció nagy része (tisztelet a kivételnek!). Ezért szoktam mondani, hogy Magyarország elektronikus zenei kultúrája halott: elektroháuz van, meg minimál és nyálas árenbí, oszt ennyi. Aki más stílust képvisel, arra néznek kikerekedett drogos szemekkel, mintha valami földönkívűli lenne.

Az odajutás

Lényeg a lényeg, megint egyedül vágtam neki az útnak, két doboz sör társaságában. Mint később kiderült, ez volt az est egyik nagy húzása tőlem, mivel odabenn elképesztő árakkal dolgoztak a pultnál. A bemelegítésnek szánt két Rocky Cellart nem messze a Szentlélek tértől, a Vöröskereszt utca közelében található egyik tér padján üldögélve nyeltem be, közben jó volt levegőzni, legalább el tudtam gondolkozni dolgokon. Érdekes volt, hogy akkor, 22:30 körül legalább 7-8 kutyás ember sétált arra, amikor azt gondolnám, hogy rajtam kívűl csak az alkoholisták és a buliba igyekvő fiatalok (a kettő nem zárja ki egymást :P) vannak már csak az utcán. Aztán elindultam a Hajógyári-sziget felé, igyekeztem minél gyorsabban átvergődni magam a sok leépült, már a buliba menet hullarészeg és méteres pezsgőszagcsíkot maga után húzó divatköcsögön és diszkóskurván. Végül szerencsésen bejutottam a Dokkba, ahol végre igazi zene szólt füleimnek!

A party

Valamivel 23 óra után érkeztem meg a Dokkhoz. Ekkor már DJ Flatline zenélt, Mercenary acid előadásáról sajnos lemaradtam, pedig a visszajelzések alapján nem volt rossz. Először körbenéztem a számomra addig ismeretlen clubban, aztán bele is vetettem magam a némi meglepetésemre egész nagy létszámú ugráló tömegbe. Sok volt az ismeretlen arc, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a szomszédos kommersz szórakozóhelyekről is egész szép létszámban látogattak át (csajok is!!!) rövidebb-hosszabb időre a Dokkba. Akadtak közöttük olyanok is, akiknek még be is jött a zene és kisebb-nagyobb sikerrel le is tudták követni a gyorsabb ütemeket - na ez volt az igazán meglepő! :D
Tök jól éreztem magam egészen addig, amíg nem mentem oda a pulthoz és jókedvemben kértem egy vodka-narancsot. Számítva a Hajógyári legendásan magas áraira, már előre ki is készítettem 800 forintot, mondván itt nem nagyon úszom meg 5-600 körül, mint otthon. Hát nem is! Azt mondja az amúgy nagyon jó fej, korrekt pultos csaj: 1350. MI VAN?! 1350? E-zer-há-rom-száz-öt-ven. Bazdmeg! Ha nem kapok róla számlát, nem hiszem el. De kaptam... Mástól tudom, hogy a vízezett (!!!) vodka 900 volt... Kibaszott mocskosul drága a hely! Menjenek a faszba!
Ettől kezdve csak csapvízet ittam. Nem lepődtem volna meg, ha azért is fizetni kellett volna... Mindenesetre a magas árakat leszámítva több negatívum nem igazán volt (leszámítva, azt amit az előszóban írtam), pozitívum annál több! Arról, hogy mennyien voltunk, és hogy kívülállóknak is tetszett, már fentebb írtam, most szólok pár szót a DJ-kről. Nem tudnék kiemelni legjobb szettet, DJ Flatline és blasterNOX is nagyot alkottak, Rikerére is csak a változatossága miatt térnék ki. Ugyanis nem tudom mivel nyitott, de elborzadtam rajta, aztán a folytatásban megnyugodtam (Stamp On The Ground!), majd megint elképedtem a klubos vonalú, bántóan primitív UK hardcore-októl, aztán megint az igényesebb fajta zenékből rakott, és így tovább... :D A relatíve sok tört ütemnek viszont örültem (Pendulum FTW!), a szett végén pedig az Endymion- és Art of Fighters-féle New Today telitalálat volt, köszönet érte. Szóval érdekes volt.
Az Allstarsra már jártányi erőm sem maradt, a sok klasszikust jobbára egy bárszéken ülve hallgattam végig. Pontban négykor véget ért a banzáj, én pedig elégedetten, de egyben hullafáradtan, sajgó lábakkal indulhattam haza. :D

A videó

Csináltam mobillal egy pocsék minőségű videót a buliról, de azért hangulatidézésként beillesztem ide:

Összegzés

Összességében azt kell mondjam, hogy részemről a nyár egyik, ha nem a legjobb partiján vagyok túl, soha rosszabbat!
És mivel alig élve még hazafelé levághattam egy nagyobb sprintet is a vonatra, most mocskosul nagy izomlázam van a lábaimban... :D