Mindenki tudja, milyen balkáni állapotok uralkodnak a magyar egészségügyben, úgyhogy nem is fejteném ki bővebben. Az hogy egy-egy kivizsgálásra 1-2 órát vár az ember úgy is, hogy jó előre bejelentkezett, meg sem érdemel egy bejegyzést. Na, de hogy jártam tegnap!
Még a hétvégén kijött a bal szememre egy ilyen árpaszerű dolog (később kiderült, nem csak szerű, hanem az is). Kimentem vele az ügyeletre, az ügyeletes orvos persze nem szemész volt, úgyhogy nem is tudott rá adni semmi biztosat, azt mondta menjek be a MÁV-kórházba, ott hétvégén is van szemészet. Persze, vélhetően bemegyek vasárnap délután, akkor már inkább holnap Vörösváron, normális szemészeti rendelésre. Egy nap ide vagy oda már tök mindegy. Másnap reggel tehát meló helyett a rendelőbe indultam. Egész korán, 8 óra tájékán sikerült bejelentkeznem. Így is 18. lettem a sorban... Nem baj, kb. 2 óra alatt így is végzek - nyugtatgattam magam. Persze, ahogy azt én elképzeltem... Alig 5 órát kellett várnom, mire sorra kerültem...
Kész szerencse, hogy egész jó társaság ült a váróteremben. Olyan dél körül jött egy vicces öreg bá, azonnal elkezdte szórni a poénokat, meg volt egy idősebb asszony, az ő történetein is szétröhögtem magam. :D
Meg volt ott egy kicsit vékony, de nagyon csinos, sötét bőrű (nem C! xD), melírozott barna hajú kb. 16-17 éves csaj, fekete térdgatyában és sárga topban. Ha magára ismer az illető, dobjon egy e-mailt a latz kukac mailbox pont hu-ra, legyen szíves! :D
Szóval csak bejutottam. Mondom, mi a helyzet, erre a dokinő rámtolja ezt a cserélhető üveges szemészeti kukkert, felolvashattam azt az egyre kisebbedő számoszlopot, megdolgoztatták a színfelismerő képességemet, meg bele kellett néznem kétféle masinába is, ami fogalmam sincs mire való. Szóval komplett szemészeti kivizsgálást kaptam, így ha már ott voltam, kiderítették, hogy -1,75-ösről -2-esre romlott a szemem, tehát ajánlott új szemüveg csinálása (milyen jó, hogy alig fél éve csináltattam a mostanit), meg hogy bagolyszemben jogsizhatok. Ja, meg azt is, hogy tényleg árpám van...
Szóval ezek után már el tudtam képzelni, mi tarthatott olyan marha sokáig az előttem lévőknek. Legközelebb ha ötödiknél nagyobb sorszámot tépek, akkor előbb bemegyek melózni és hazafelé beugrok, hátha pont sorra kerülök... Ha már a melónál tartunk: ha valami pozitívuma volt a dolognak, akkor talán csak az, hogy kb. másfél órát kellett csak dolgoznom hétfőn... :D
